Sátorban kezdte, végre lakásban élhet a hajléktalan pár.
Csodával határos, ha egy hajléktalan embernek sikerül lakáshoz jutnia. Anna és István közös történetének már az első pillanata is csodával határos, de legalábbis meglepő, filmbe illő jelenet.
Sátorban kezdte, végre lakásban élhet a hajléktalan pár.
_____
Anna és István egy kőbányai nyugdíjasházban élnek, hetvenévesek. Több mint két évtizedig erdőben, sátorban vagy fűtetlen faházakban húzták meg magukat, mindig dolgoztak, odafigyeltek magukra és környezetükre. Csak éppen nem volt hol lakniuk. Most már van.
Árdánházi András, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociális munkása évek óta kíséri őket, minden apró előrelépésnél ott volt: pályázatot írt, bútort szerzett, támogatást intézett. „Apám helyett apám” – mondja Anna, bár életkor szerint éppen fordított lehetne a viszony.
Visszatérhetett a Hajógyári-szigetre és a kutyáit is visszakapta Gergely Sándor, az a hajléktalan ember, akinek az árvíz miatt kellett elhagynia a kunyhóját.
Csaknem harminc mázsa tűzifát szállított rászoruló embereknek február 6-án a Máltai Szeretetszolgálat veszprémi hajléktalanellátó központjának utcai szolgálata.