László, aki évtizedekig egy barlangban húzta meg magát, már több mint tíz éve van kapcsolatban utcai gondozóinkkal. A hajléktalan férfi kifogástalan rendben tartotta a környezetét, a szomszédok ezért eltűrték, megszokták a jelenlétét, sőt, idővel kisebb kerti munkákat is rábíztak némi fizetség fejében.
Kollégáink rendszeresen látogatták őt, ellátták élelmiszerrel, ruhával, és időnként bevitték a Máltai Szeretetszolgálat Krisztinavárosi Hajléktalan Centrumába, hogy fürödjön, mosson - arra azonban sosem sikerült rábeszélniük, hogy ott is maradjon.
A fordulat 2025 tavaszán következett be a férfi sorsában, amikor a Krisztinavárosi Hajléktalan Centrumban részmunkaidős takarítót kerestünk. Kollégáink jól ismerték Lászlót, és tudták, milyen példás rendet, tisztaságot tart maga körül, ezért megkérdezték, lenne-e kedve csatlakozni a Máltai Szeretetszolgálathoz. László rábólintott a lehetőségre. Továbbra is a barlangban lakott, és minden nap hajnali négykor kelt, hogy a munkahelyére az elsők között érjen be. Kollégáink és ügyfeleink egyaránt megkedvelték őt szerénysége, szorgalma, tisztelettudó és udvarias modora miatt.
Amikor 2025 őszén az Utcáról Lakásba Egyesület és a II. kerületi önkormányzat pályázatot írt ki egy szociális bérlakásra, a Máltai Szeretetszolgálat Lászlót is az egyesület figyelmébe ajánlotta. Kollégáink elkísérték Lászlót az interjúra is, és amikor a férfi a beszélgetés közepén felállt és kisétált az ajtón, mondván, neki ez úgysem fog sikerülni, nem hagyták annyiban a dolgot, addig győzködték, addig bátorították, amíg vissza nem ment, hogy befejezze az interjút.
Végül övé lett a lakás, így ma már nem csak munkája van, hanem fedél is a feje fölött.
László történetét a 24.hu is megírta


