Kik azok a szociális munkások?

November 12-e, a szociális munka napja.

Kik azok a szociális munkások?

_____

Szerintem ma is pont ugyanolyan napra ébredtünk, mint egy héttel ezelőtt.
 
 
Biztos vagyok benne, hogy ma is elindul egy autó valahol az országban, egy idős nénivel és a fiával. Valamelyik idősotthonba mennek. A néni, a mai naptól ott fog lakni. Mindketten csendben vannak. Kínzó lelkiismeretfurdalás az egyik ülésen, rettegés és talán egy kis kíváncsiság a másik oldalon. Megérkeznek, már az ajtóban várják őket, segítenek bevinni a csomagokat. Kedvesen beszélnek hozzájuk, nyugtatják és megértik a hozzátartozót, igen van az az élethelyzet, amikor már muszáj segítséget kérni. Igen, biztos lehet benne, figyelni fogunk Marika nénire, pelenkázzuk és etetjük, beszélgetünk vele, amikor csak időnk engedi és persze szeretjük is. És bármikor jöhet látogatni és bármeddig maradhat, minden tőlünk telhetőt megteszünk Marika néniért. A főnővér a gondozókkal és a terápiás munkatársakkal gyorsan még megbeszélik, hogy ki marad ma egész nap Marika néni közelében.
 
 
Ma reggel is a kerekesszékébe ültették Zsoltit és a kapuban együtt várta anya és fia, hogy megérkezzen a támogató szolgálat busza, ami a közeli fogyatékosok nappali intézményébe szállítja Zsoltit, majd onnan délután haza. Ezalatt az idő alatt Zsolti szülei nyugodtan dolgozhatnak, tudják, hogy a fiuk jó helyen van. Zsolti szeret ott lenni, hiszen kortársai között van, együtt tornáznak, kézműveskédnek, beszélgetnek is, bár nem mindig értik – vagy legalábbis mi azt gondoljuk –, hogy a másik mit mond. A buszban jó a hangulat, sofőr, a segítő és az utasok is viccelődnek, nem bosszantja őket még a szokásos reggeli dugó sem. A „fogyinapiban” (ahogy mi hívjuk) már készül a reggeli tea, kávé, ki mit szeret választhat. És persze a nyakba való kendők is előkerülnek, mert bizony sokuknak a pohárból ivás is nehéz művelet. Zsoltit kisegítik a kocsiból, a sofőr és a segítő új körre indul. A kerekesszékben ülő Zsoltit már a nappali segítője tolja be az intézménybe.
 
 
Béla ma reggel morcosan ébredt, egyre hidegebb van éjjel és ő erre még nem készült fel rendesen. Fázik, ennije sincs mit. A barátai sincsenek a közelben. Összeszedi magát és elindul a nem túl messze levő, nappali melegedőbe. Ott régóta ismerik. Ahogy belép, látják rajta, hogy nincs túl jó passzban, a szociális munkás hagyja, hogy bevackolja magát a kedvenc, kicsit félreeső sarokba. Délelőtt már jobb a kedve, kér egy teát és valami péksüteményt is eszik. Elmegy zuhanyozni. Kér és kap új nadrágot, a régit már nem is érdemes kimosnia. Közben meglátja azt a kollégát, akivel eddig a legtöbbször beszélt. Szóba elegyednek, végig beszélik, hol lehetne jó szállást találni most, hogy ilyen hidegre fordul az idő. A kolléga telefonál párat, majd jön a jó hírrel, hogy melyik szálláson várják már ma este Bélát.
 
 
Magdi néni és Józsi bácsi, mióta világ a világ, tanyán éltek. Korábban még be tudtak járni a városba. Ma már ez nem megy.
Ma azért jön hozzájuk a tanyagondnoki szolgálat munkatársa, hogy bevigye őket a városba. Józsi bácsi az orvoshoz megy, Magdi néni addig vásárol. Dél körül hozzák majd őket haza.
 
 
Péter reggel belenézett a naptárába, ma terápiás ülésre kell mennie. Régóta küzd játékszenvedélyével, most úgy érzi, jó úton halad. Talán segítséggel, most sikerül leállnia.
 
 
A kitalált – de nem minden alapot nélkülöző – történetekben, a segítségre, támogatásra szorulókat (Pétert, Bélát, Zsoltit, Magdi néniéket) néven neveztem. Ők a mi hozzátartozóink, tudjuk a nevüket, nagyszüleink, szüleink, gyerekeink vagy akár mi magunk is lehetünk.
 
 
A többi szereplőt a segítőket, ritkán ismerjük név szerint. Pedig szükségünk lehet, szükségünk van rájuk. Ők a mi „Holló Mamáink”, ahogy Visky András mai napra írt írásában írta. Helyettünk és értünk is teszik, amit tesznek. Akkor, amikor a mi lehetőségeink, erőnk, tudásunk már elfogyott. Beállnak mellénk. Támogatnak, simogatnak, pelenkáznak, bevásárolnak, beszélgetnek, megértenek, elfogadnak, meghallgatnak...
Csaknem százezer ember dolgozik ma szociális területen. Gondozók, szociális segítők, terápiás munkatársak, szociális munkások, családsegítők. Nagyon kevés bérért nagyon nehéz munkát végeznek.
 
 
Őket ünnepeljük, nekik mondunk köszönetet ma.”
 
 
(Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régióvezetője)

 

Általános céllal ADOMÁNYOZOK

content_cimkek

Kapcsolódó gyűjtések

Kapcsolódó tartalmak

Adomány ajándékba

content-banner_alcim
https://adomanyozz.hu/assets/uploads/files/5c917-emilia.jpg adomanyozz.hu - gyűjtéseink

Hírlevél feliratkozás

Értesülj elsőként a gyűjtésekről és olvasd el beszámolóinkat a megvalósult programokról.